Egyik legnagyobb kedvenc sorozatom. 
Avagy:
Szülővárosom: Hódmezővásárhely
Sok éve már, hogy Budapesten élek. A főváros gyönyörű, tele van izgalmas fotós helyszínnel, de vásárhelyi vér csörgedezik bennem, és most Hódmezővásárhelyről szeretnék mutatni valamit. Szeretnék több mindenről is írni, és több képet is prezentálni, ezért egy folytatásos történetmesélés mellett döntöttem. 
Először is: mi a sorozatunk története, és kik a szereplői?
Zsanit (Asztalos Zsanett) és az ő gyönyörű smink csodáit sokan ismeritek. Ő tavaly novemberben elindult egy országos kreatív smink versenyen, melynek tematikája a magyar motívumok voltak. Zsanett a vásárhelyi hímzést választotta témájának, teljes outfitet álmodott meg, majd egy szuper eredményt, harmadik helyezést ért el a versenyen. 
Mikor megláttam az alkotását, azonnal elfogott a különleges érzés, hogy erre építeni kell egy fotózást! Vásárhelyi születésűként fontosnak tartom, hogy a saját hagyományainkat méltón őrizzük. Fejemben volt egy sorozat, ahol Zsani kreációját mutatjuk be, de úgy, hogy az legyen autentikus, és egyben aktuális, modern, mai is.
Egyeztetésekbe kezdtünk, végül hónapok múlva ugyan, de összeálltak a részletek:
Az autentikus környezetet a vásárhelyi Népművészeti Tájház-nak köszönhetjük. A tájház kedves fogadtatásának nem lehetünk elég hálásak! Érdekesség, hogy már régóta terveztem ott fotózni, mert imádom a régi dolgok hangulatát, de a tervem, hogy majd ott fotózom, mintha arra várt volna, hogy a tökéletes téma megérkezzen hozzá.
A fotózás óriási élmény volt, melynek hőse egyértelműen Csenge volt, a modellünk, aki végig lelkesen, és egyetlen rossz szó nélkül tűrte a kb 8 fokos, felhős, hideg időjárást. Akkor is, mikor mi már mind megfagytunk. Kabátban… Csenge a szó szoros értelmében (még 
) nem profi modell, de mindent profin megoldott.
A fotózás alatt mindvégig emelkedett volt a hangulatunk, elkapott minket a flow, imádtuk… 
Ennek magyarázata szerintem egész egyszerűen annyi, hogy a projektbe mindannyian beleadtuk a teljes szívünket, a legjobbat akartuk kihozni magunkból és egymásból. Motiváltak és lelkesek voltunk, olyannyira, hogy most, ahogy ezt felidézem magamban, máris jön az érzés, hogy indulok, és lehozom a csillagokat… 
Ezek miatt imádok fotózni!! 
Köszönöm tehát mindenkinek, hogy ez a sorozat elkészülhetett, tényleg egy igazi csapatmunka volt. Luca, neked is köszönöm, hogy oszlopos tagja voltál a fotózásnak, és segítettél!
Szívből remélem, hogy nem utoljára állt össze a csapat! 
A stáb, és az első néhány képkocka:
MUA: Asztalos Zsanett
Modell: Szabó Csenge
Hímzés: Vásárhelyi hímzés
Helyszín: Népművészeti Tájház Hódmezővásárhely, melynek gondnoka: Rakonczai Tibor nélkül nem jutottunk volna be…
